A dákó slukkoló : rkarcsi szex története

Az oldal 18 éven felülieknek szól! Ha még nem töltötted be, hagyd el az oldalt!

A dákó slukkoló

A kis magán-repülőtéren vár minket a helikopter. John eldugja a kocsit, a hátizsákokat és fegyvereket felpakoljuk a helikopterre, és mi is beszállunk. A pilóta elemeli a gépet a földtől, és az alkonyi ég előtt száguldunk a walik földjére. 45 perc repülés után leszállunk és kipakolunk, a pilóta meg sipircel vissza. Körbevesz minket az esti dzsungel. Vicky-t nézem. Az elmúlt órák eseményei sem törték meg.
-Jól vagy? –kérdem meg egy ölelés és puszi kíséretében.
-Jól! –válaszolja derűsen- Lehet hogy más megijedne, de én jól vagyok! Különben is velem vagy…
Stramm csajszi a mennyasszonyod! –szól közbe Pam- Nem kell félteni!
Belevaló, talpraesett csaj az biztos, de ami történt az már nekem is kicsit sok. Ha nincsenek a kocsitolvajok, akkor most épp sorba állnánk a szertárnál a szárnyakért…
Zseblámpa fényénél tanulmányozzuk a térképet. A Whitewater patak jobb partján vagyunk, a walik földjén. A forrás innen vagy 10 mérföld. Odamegyünk és megnézzük mi újság.
-Elmegyek pisilni. –mondja John. A kezében mintha műholdas telefont látnék…

Elvackolunk éjszakára, és a körülményekhez képest jól alszunk éjjel. Másnap napkelte után felkerekedünk, hogy megkeressük a forrást és a wali-kat. Egy órája gyaloglunk a dzsungelben, John mutatja az utat térkép alapján. Meg sem lepődünk, amikor egy csomó wali-ba botlunk. Vicky arcán hosszú idő után fedezek fel félelmet.
-Te, ezek pont olyanok…mint a malanézek. –súgja nekem.
Jobban megnézem az 5 láb magas teljesen meztelen bennszülötteket. A ruházatuk mindössze egy derekukra kötött kötél és pénisztok. Van náluk lándzsa meg íj, de barátságosak, kissé tartózkodók.
-Valóban hasonlítanak a malanézekre, de azok sokkal primitívebbek.
Előkerül egy modernebb ruhákat viselő wali is. Kisebb meglepetésre beszél angolul…igaz inkább a pidgin-angolt beszéli, de valahogy megértjük a nyelvész urat. Sikerül elmagyaráznunk, hogy azért jöttünk, mert kiszáradt a patak és vissza akarjuk varázsolni a vizet. A walik hevesen bólogatnak, majd egymás szavába vágva kezdenek magyarázni, a „tolmács” nem győz fordítani. Elmesélik, hogy feljebb a patak ezen oldalán emberek vannak, sok gép, elrabolják a vizet, meggyalázzák a szent forrást. Johny térképén meg is mutogatják, hol vannak azok emberek. Néha mások is jönnek acélbogáron…aha. Még valamit mutogatnak a patakon, de a „tolmács” ezt már nem tudja lefordítani és én sem bírom kitalálni mit akarhatnak. Valami olyat is mondanak, hogy az ősök szellemei lesújtanak haragukban, csak áldozattal lehet kiengesztelni őket. A nap hátralévő részében az erdei emberekkel barátkozunk. Valami szarvasfélét sütnek nyárson.
-Kai… –próbálkozok.
A walik arcára őszinte meglepetés ül ki.
-Kai… –bólogatnak.
Vicky láthatóan nem érzi jól magát, a tolmács rá is kérdez. Elmesélem neki a malanézeket. Mondatról mondatra fordít, a walik elkomorodnak… Újabb szóáradat.
-Azt mondani, te találkoz elveszettek. Elveszettek lenni gonosz walik, akiket elűztek és messzire mentek. Lop, hazud, egymás esz…
Ez biztos érdekelné azokat, akik a ,alanézeket kutatják…már ha vannak még malanézek. Legalább Vicky kicsit felenged, kezd visszatérni a napok óta tartó derűje. Egyik-másik wali asszony titokzatos mosollyal nézi, apró ajándékokat adnak neki.
Késő délután indulunk tovább. A walik még elmagyarázzák, hogy van valahol egy híd. Már alkonyodik, amikor felfedezzük a hidat, az üresen ásítozó patakmeder felett nyújtózik. Tipikus őserdei függőhíd, V-alakú, keskeny pallósor, derékmagasságban két hosszú lián-kötél, amibe kapaszkodni lehet. A pallósor és a liánok között farkasfog-szerűen további liánok fűzik össze a hidat. Libasorba elférünk. Vagy 50 láb hosszú, a patak medre itt eléggé mély, vagy 15 láb. A híd jó állapotú, át is kelünk a bal partra majd egy elhagyott ösvényen a forrás felé. Ránk sötétedik, amikor tó vize csillan a fák között.
-Tó? Itt nem kéne tónak lennie… -tanulmányozza John a térképet.
-Valószínűleg elzárták a medret, hogy összegyűjtsék a vizet. Reggel megnézzük!
A hálózsákjainkba bújunk, de nehezen jön álom a szememre. Vicky hozzám bújik:
-Pihenj…holnap lezárjuk az ügyet! –arcán a letörölhetetlen mosoly.
Éjjel John megint „pisil”, azaz telefonál…

A mesterséges tó vize sejtelmesen dereng a hajnali fényben a fák között, a rezzenéstelen víztükör felett pára-pamacsok lebegtek. Iszonyatos mennyiségű vizet fogtak fel, a tó szélessége legalább 100 láb, a hosszát nem látjuk, 2-3 mérföld is lehetet, legalább is a walik szent forrása körülbelül ilyen távolságra van tőlünk. A kis patak völgyét egy gát zárja el, mely a tetején úgy 9 láb széles lehet, egy autó épp végig tudna menni rajta. Csendben lesekszünk a bokrok alól.
-Minek ennyi víz…? –suttogja halkan Pam.
-A bányászathoz, a kövek kimosásához rengeteg víz kell.
-Azt hiszem látom a szivattyúkat a túlparton. –ereszti le John a prizmás távcsövet.
-Tegyük tönkre a gépeket, akkor megakadályozzuk a bányászatot!
-Sajnálom Kicsim –válaszolom- De sokkal több gép van, mint amit szabotálni tudunk, és biztos, hogy őrzik is őket. Azzal legfeljebb csak lassítani tudnánk őket. Víz nélkül viszont nem mennek semmire.
-Gátrobbantók… -dünnyögi Vicky.
-Jó gondolat, de hogy akarod felrobbantani a gátat?
-C4 plasztikkal. Van belőle valamennyi… -suttogja John
-Beavatnátok, mire készültök? –érdeklődik halkan Pam.
-A II. világháború alatt a RAF 3 német óriásgátat is felrobbantott, viszonylag kevés robbanóanyaggal. Mélyen a víz alatt robbantották fel a bombát, pontosan a gát falánál. A víztömeg lefojtotta és felerősítette a robbanás erejét. Nekik az volt a legnagyobb gondjuk, hogy hogyan juttassák a bombát egy repülőről pontosan a gát falához. A mi esetünkben csupán annyi a kérdés, hogy férjed-urad hozott-e elegendő plasztikot.
-És hogy akarod kivitelezni?
-Madzagon leeresztjük a plasztikot időzítővel a víz alá, majd pucolunk.
-Mennyi plasztik kell?
-Fogalmam sincs…felrobbantjuk, amink van és reménykedünk, hogy elég.
-Mi van ha nem elég…
-Egyelőre vessünk egy közelebbi pillantást a gátra. Johny, mennyi durranó cuccod van?
-Egy kis tégla, nagyjából fél font. Időzítő is van.
-Oké, állítsd össze a bombát. Az időzítőt tedd 5 percre. Gyerünk!
A gáthoz óvakodunk, és a tetején ellopózunk oda, ahol a legnagyobb vízmélységet sejtjük. A gátat gránit-kövekből és agyagból rakták össze. Elég masszívnak látszik, ha nem is beton. Gyanakodva méregetem a vízszintet…a tó vagy tározó még nincs tele, de elég gyorsan emelkedik a vízszint. A reggeli félhomályban ki tudjuk venni, hogy a szivattyúkat már beállították, tehát hamarosan munkához látnak. Akár ma… Egy kis cöveket ütök le a víz közelében a gátba, és madzagot kötök hozzá. Johny már nyújtja is a pokolgépet, egy követ is erősített rá a biztonság kedvéért. A madzaghoz kötöm a bombát, Johny pedig elindítja az időzítőt. A vízbe engedjük a pokolgépet, és pucolunk vissza a dzsungelbe. A gépek körül mozgolódás támad… Észrevettek! Elbújunk a „bokrunk” alatt, közben számolgatom a perceket magamban.
-Most… -mondja Johny.
A rövid szócskát fojtott robbanás követi. A mesterséges víztükörből fehér szellemként emelkedik ki egy 20 láb magas vízoszlop, majd hangos csattanással omlik vissza a tóba és a gátra. Miután elcsendesedik a víz, szomorúan látjuk, hogy a gát nem szakadt át…
-A picsába…! -mormogom elkeseredetten.
A túlparton futkosás kezdődik, beindítanak egy autót vagy terepjárót.
-Vicky, indulj vissza az ösvényen a hídhoz, addig feltartjuk őket egy kicsit. Mindjárt megyünk mi is!
-De…
-Nyomás!
Vicky eltűnik az ösvényen. A gáton egy hatkerekű jármű közeleg, mellette pár fegyveres alak. Felemelem a jó öreg winchestert, és rövid célzás után kilövöm a jármű egyik kerekét.
-Ez nem lesz elég… -Pam is célzásra emeli a fegyverét.
Ismétlek és kilövök még egy kereket…ismétlés, kilövöm a harmadik kereket is. A jármű gurul pár yardot majd miközben majdnem lefordul a töltés tetejéről, végül keresztbe áll, elzárva az utat. Újratöltök.
-Megérte a sok lőlecke… -Pam ördögien vigyorog- Na húzzál Vicky után, mi addig fedezünk.
John és Pam is lőnek, a lövéseket fájdalmas kiáltás és a víz csobbanása kíséri.
-Az a fedezet, hogy mindenkit lepuffantotok? –pillantok vissza.
-Miért nem vigyáztak? –vonja meg vállát Johny.
Vicky után sietek, közben hallom Pam és Johny lövéseinek puffanását. Negyed órája rohanok az ösvényen, mire a függőhídhoz érek. Váratlan látvány fogad… Vicky a hídon áll, kezét Eva csavarja hátra és egy pisztolyt tart a fejéhez.
-Szia te balfasz! Hogy s mint?
Célzásra emelem a puskám
-Engedd el!
-Lassan a testtel hősszerelmes! Egy rossz mozdulat és kinyírom a csajod. Mindig is kevés voltál, most sem nyersz…
-Cabocra-ban más volt a véleményed…a La Nina clubban…
-Hogy mi…?
-Beszoptad…nem tudtad, hogy én keféltelek. Nem csodálom…annyi farkat láttál életedben, hogy az enyémre nem is emlékeztél.
-Miiii…te? Te lekurvázol?
-Ne játszd a szendét…láttam a rendőrségi aktádat…és az összes kant akivel farkaltál.
Eva magabiztos arckifejezése bosszússá válik, csavar egyet Vicky kezén, a pisztoly egy kicsit eltávolodott Vicky halántékától…majdnem rám fogta…
-Kérem…ne bántson… -nyöszörgi Vicky.
A kérlelő hangnem ellentétben áll a testtartásával, de ezt csak én látom. Minden izma megfeszült, készül valamire. Továbbra is Eva-ra célzok. Vicky kacsint egyet, a kezem rászorul a fegyveremre. Vajon segítek neki azzal, ha ingerlem Eva-t?
-Utána én szabadítottam ki a kölyköket a bűnbarlangotokból, és én mondtam a zsaruknak, hogy figyeljenek oda rád, így két évig nyalhattad a pinákat a sitten. Nem kell megköszönni…
Eva kezdi elveszteni az önuralmát, a legszívesebben azonnal lelőne, kicsit lazul a szorítása, eltávolodik a pisztoly Vicky fejétől, aki egy váratlan mozdulattal kiszabadítja a kezét és hasba könyökli Eva-t, majd hasra veti magát a keskeny hídon.
-Te kis…
Félbeszakítja a puskám dörrenése. Eva kezéből kiesik a pisztoly, hátratántorodik, és lezuhan a hídról. Nem akartam megölni, és ha jól láttam a jobb vállát lőttem át…a zuhanást viszont aligha élte túl. Vickyhez sietek, összeölelkezünk, megcsókolom.
-Jól vagy…?
-Most már igen… Vége?
Egy kezet pillantok meg, ami a híd lián-kötélzetébe kapaszkodik.
-Még nincs…
Vicky kezébe nyomom a sokat látott winchestert.
-Fedezz!
A kézhez megyek. A hídról Eva csüng, jobb vállán az ingét átáztatta a vér.
-Segítesz? Megbeszélhetnénk….
Vicky Eva-ra fogja a fegyvert, mozgást hallok az ösvény felől.
-Johny, gyertek!
-Ne forgass semmit a fejedben, Vicky pokoli jól lő. Mindjárt felhúzunk, és mész vissza a sittre. Fedor barátod elkaptuk, dalol, ahogy a torkán kifér, most nem fogod megúszni 2 évvel, mint legutóbb…
-A faszt…!
Eva keze elengedi a kötelet és ahogy hanyatt zuhan a patak kiszáradt medre felé, közben a bal keze középső ujjával bemutat. Elfordulok, hogy ne kelljen látnom, de az undorító puffanást, ahogy a test földet ér, hallom. Lenézek, 15 láb mélyen a víz által gömbölyűre koptatott kövek között hever Eva teste, jobb lába természetellenes szögben kicsavarodva, orrából és szájából vér szivárog.
-Most már vége…azt hiszem. –ölelem át Vickyt.
A híd végénél megjelenik Pam, és ránk fogja a gépkarabélyát. Mielőtt megszólalhatnék, el is dördül a lövés. A híd másik végéről fojtott kiáltás hallatszik és hallom, ahogy egy test legurul a patak völgyébe. Odanézek, és Mr. Wong élettelen testét pillantom meg.
-Megmondtam, hogy egyszer még meg kell mentsem a segged! Kipipálva.
Nemsokára Johny is odaér, fentről tanulmányozzák a holttesteket. Megjelennek a walik is, köztük a „tolmács”. Kérdően néznek ránk. A távolból mintha leguruló kövek hangját hallanám.
-Gyorsan, mondd meg nekik, hogy menjenek a hídról, az ősök haragja mindjárt lecsap! –kiáltom a „tolmácsnak”.
Megragadom Vicky kezét.
-Húzás, mindjárt átszakad a gát!
Futunk a walik után, épphogy elérjük a partot, amikor óriási dördülés hallatszik, és nemsokára zavaros sötétszürke árhullám söpör végig a szűk patakvölgyben, köveket sodorva magával, a zavaros tajték egész a hídig felcsap. A kiszáradt völgy egy szempillantás alatt megtelik vízzel.
-Hogy szakadt át?
-Valószínűleg a robbanás meggyengítette, és nem bírta el az emelkedő víz nyomását.
-Akkor a bányászatnak lőttek…
-Lőttek. Fedor elkaptátok, Wong és Eva halottak. Nincs aki bányásszon.
A walik boldogan vigyorogva nézik a tomboló patakot és vidáman karattyolnak.
-Azt mondani –fordít a tolmács- hogy az ősök szellemei elégedettek az áldozattal. A szabadítókra termékenység, jólét és áldás vár.
Újabb alakok bukkannak elő a dzsungelből...kínaiak. Ezek meg honnan kerültek ide? Magmarkolom a winchestert.
-Nyugiiii… -fogja le a kezem Pam.
-Ááááá…Mr. John! –vigyorog a csapat vezetője- Sikerült felrobbantaniuk a gátat. Már csak Eva Pinkertont, Liu Wei Wong-ot és Fedor von Boskowitz-ot kell megtalálni…
-Ott vannak… -bökök a hüvelyujjammal a vállam fölött a megvadult patak felé a hátam mögött.
A kínai értetlenül néz.
-Meghaltak?
-Ami azt illeti Eva Pinkerton öngyilkos lett, Mr. Wong agyán pedig értelmes gondolatok helyett egy 0.22-es lövedék villant át.
-És von Boskowitz?
-Őt elsodorta a víz… -nézek félre.
A kínai gyanakodva vizsgálja az arcom, aztán az örjöngő patakot, végül Johny-hoz fordul.
-Végül is…így is jó… Köszönjük a segítséget Mr. John! Azt tudták, hogy az egész bányászat csak kamu volt? Von Boskowitz a követ Burmáról hozta ide, hogy beetesse Wong-ot, aki a bánya fejében bizonyos adatokat adott volna át von Boskowitznak.
Kinaiul dumál az embereinek.
-Kérnek fuvart?
-Kössz, elboldogulunk… -mondja Pam.
Megvonja a vállát és eltűnnek.

-Hazug! –vigyorog rám Pam.
-Tényleg, miért mondtad nekik, hogy Fedor is meghalt. –kérdi Vicky.
-Ha bárkit élve kaptak volna el a nevezettek közül, most tanúi lehettük volna egy fain kis kivégzésnek. Azon kívül valami azt súgja, hogy az MI6 alig várja, hogy kiszedjen mindent amit csak lehet Fedorból. –sandítok Pam és John felé.
-Az MI5… -Pam csak ennyit tesz hozzá.
-A helyi rezidens már útnak indította haza. Hosszú börtön és sok kihallgatás vár rá. Neki is jobb, ha úgy Tudják Fedor von Boskowitz meghalt.
-És mióta játszotok össze a kínai hírszerzéssel?
-Egyszeri alkalom volt…le akarták fülelni Jennings-t…azaz von Boskowitz-t mert fontos adatokat akart átjátszani Észak-Koreának. Mi is el akartuk kapni, infókat árult a NATO védelmi rendszereiről, ki tudja kinek.
Pam közben műholdas telefonon leadja a drótot valakinek. Kód-nyelven beszél…annyira sem értem, mint a walikat.
-És ki robbantotta fel a kocsit?
-A koreaiak. A kínaiakkal és Jennings-ékkel ellentétben ők rájöttek, hogy mennyire veszélyes vagy az akcióra. Jó ötlet volt, hogy a lángok közé dobtad az irataidat, elhitték hogy meghaltál. Már csak az az összekötő van itt, aki az adatokat várja. A kínaiaknak gondjuk lesz rá…
Nem akarom tudni, hogy John ezen mit ért…elég volt mára a halálból.
-Végül is mindenki boldog…a walik visszakapták a szent forrásukat, ti elcsíptétek Fedor-t, nem lesz bánya…és a kínaiak megakadályozták az adatok átadását. –tűnődök.
-Miből gondolod?
-Elég volt nekik, hogy Wong-nak annyi. Fedor pedig szinte boldogan adta meg magát. Szerintem az üzlet nem egészen úgy alakult, ahogy elképzelte, Wong-nak valószínűleg bizonyíték kellett a lelőhely létezésére, és még nem adott át semmit. Fedor így olcsón megúszta… Nem értem a koreaiakat sem...miért nem fizettek direktbe Wong-nak? Ez a parádé a kamu-bányával...
-Fedor mesterkedésének az eredménye. Te sem jöttél rá, hogy mese az egész...
-Mert rosszul tettem fel a kérdést Dr. Krueger-nek. Nem mondtam meg neki, hogy honnan van a kő, ő pedig nem említette, hogy Burmán kívül nem fordul elő… Amúgy meg, a gátat mindenképp fel kellett számolni. Nektek meg kapóra jöttem, igaz? Meddig mentetek volna el a sikeres akció érdekében? Feláldozható voltam?
-Stephen, ne légy hülye! Elsődleges szempont volt, hogy élve megúszd…és Vicky is, vigyáztunk rátok. Kezdetben nem is sejtettük, hogy mekkora horderejű az ügy…aztán kiderült… Beszartunk, amikor felrobbant a kocsi…a királynő alighanem a fejünket követelte volna, ha ti is benne ültök… Ami azt illeti Fedor Jennings volt feláldozható…piros pont, hogy ő is megvan.
- Szerencsére az őrangyalom észnél volt… Amúgy köszi, hogy Vicky-nek tanítottál egy-két fogást!
-Nincs mit. Világgá bujdokoltam volna, ha csak egy hajszála meggörbül. De ugye nincs harag?
-Ne viccelj...barátok vagyunk!

Sosem fogom elfelejteni neki, hogy mennyit tettek azért, hogy összekaparjam magam. Azt sem nagyon szokta mesélgetni senki, ha ügynök, az élete múlik rajta, nem hibáztathatom érte őket. Jó képet vágok az egészhez.

-Na menjünk innen, hosszú az út hazáig. -szedi össze a cuccait John.
-Honnan jöttél rá? –karol belém Vicky.
-Mire?
-Hogy Pam-ék az MI5-nak dolgoznak.
-Túl jól informáltak voltak…mindenre tudták a választ, napok alatt leszervezték az utat ide, még fegyvereket és robbanóanyagokat is kerítettek.
-Máskor jobban vigyázunk!
-Nem lesz máskor. Otthon maradok és gyereket nevelek meló mellett, amíg Vicky a cégét fejleszti. Esetleg írok egy könyvet.
John gyanakodva néz…Pam nemkülönben…Vicky csak mosolyog.
-Mit bámultok…? Tényleg. Öreg vagyok én már ehhez…

Két napja lustálkodunk a hotelben, este indulunk vissza a gépünk. 28 órás út és 3 átszállás vár ránk. Az elmúlt napokban nem sok időnk volt egymásra, legalább a repülőút előtt jó lenne tenni valamit a gyermekáldás érdekében. Vicky buja pillantásai arra utalnak, hogy ő is benne lenne egy hancúrban, sőt ha nem kezdeményezek, akkor majd ő. Simogatni kezdem Vicky melleit…majd rájuk vettem magam.
-Hééé…édes…lassabban. –kuncog Vicky.
Csókokkal pásztázom Vicky domborulatait, de most valami nem a megszokott.
-Te terhes vagy? –nézek rá gyanakodva.
-Mi vagy te, két lábon járó terhességi teszt? Miből gondolod…
-A cicijeid…kirobbanó formában vannak.
-Az nagyszerű, nem? Na gyere…
-De…ő…
Vicky a hasára teszi a kezét.
-Szia Pici, örülök, hogy itt vagy! Anyuci most nagyon kívánja apát, úgyhogy rosszalkodunk egy kicsit, de ne aggódj… ha nagy leszel, majd megérted.
A nyakamba lógó kereszt bőrszíjánál fogva húz magához.
-Jöjjön, apuka, élvezzük amíg lehet!
Mohón kezdem csókolni a száját, közben Vicky ügyesen alámcsúszik, a punciját a farkamnál érzem. Addig mocorog, amíg csak előre kell löknöm a csípőmet és benne vagyok. Pár pillanatig élvezem a nedves-forró-selymes puhaságot ami körülveszi a farkam, majd lassú ütemben kezdünk szeretkezni. Amikor közeledik a vég koncentrálok, hogy visszafogjam magam, kis időre le is állok, majd folytatom. Egyre gyakrabban kell leállnom, végül nincs tovább megfékezhetetlenül robban az orgazmus, de ekkor már Vicky is átéli a gyönyört. Utána csak fekszünk egymás mellett és fogjuk egymás kezét. Vicky sóhajt egy nagyot:
-Tusoljunk le és pakoljunk össze. Indulni kell lassan.



Az esküvőnk jól sikerült, még úgy is, hogy csak 30 vendéget hívtunk meg. Az ódon kis szálló sajátos hangulata és az egyszerű, de meghitt szertartás, a tiszteletes szavai magával ragadtak mindenkit, ahogy a vacsora házias ízei is. Estére, szokás szerint, csak a keménymag maradt, egy asztalnál ülünk és vidáman beszélgettünk a nagy nap után. Vicky tűnődve néz maga elé.
-Ma a baj, kedvesem? –kérdezi Becca.
-Semmi…igazán semmiség. Csak eszembe jutott, hogy apám valami nemesi származású férjet szánt nekem, az egész cég erről beszélt. De szerencsére jött Stephen…

Becca úgy néz ránk, mint akinek eszébe jutott valami. Elnézést kér és elsiet, majd kisvártatva egy levéllel tér vissza.

-Ezt ugyan nem ma akartam odaadni nektek, de lehet, hogy most van itt az ideje. Ezt a levelet Stephen levelezésében találtam a múltkor. Ne nézz így rám Vicky, a férjed levelei a tanszékre jöttek, amikor épp csavargott valamerre. Tessék…nézzétek meg.
A boríték egy zártkörű klub egyedi borítéka. A feladó: ’First Airmen’s Club – New York’, a címzett Dr. Stephen St.John. Vicky meglepődve nézegeti a borítékot:
-Te jó ég, ezt apa klubja küldte…
-Olvassátok csak el, akkor jött, amikor Stephen Indonéziában volt és a malanézekhez járt szomszédolni.
-2019. január 9….Apa halála előtt két héttel...
Kinyitom a borítékot, egy meghívó van benne:


„Tisztelt Dr. Stephen St.John,

A First Airmen’s Club ezennel felkéri Önt hogy legyen a 2019. február 25.-én tartandó jótékonysági bál díszvendége.

Az est háziasszonya: Ms. Victoria Howard.

Kérjük jelezze mielőbb, hogy elfogadja-e felkérésünket!

Mr. Roderick Howard
elnök
First Airmen’s Club”

-Nem foglalkotzunk vele, mert Indonéziában voltál, és mire elértünk volna már vége a bálnak. Aztán megismertük Vicky-t és így különös jelentősége lett. Hezitáltunk Phil-el, hogy mikor adjuk oda…ha egyáltalán…
-Emlékszem erre…apa össze akart ismertetni valakivel...a férj-jelölttel. Meglepő volt, mert akkoriban már nem nagyon voltunk beszélő viszonyban, csak a nagynéném hosszas rábeszélése után mentem bele. Aztán jött a repülőbaleset, apa meghalt, a bál elmaradt…és a feje tetejére állt minden.
-Na, álljon meg menet! Vikcy apja épp Stephen-t szemelte ki Vicky jövendőbelijéül. –kerekedik el John szeme.
-Nagyon úgy néz ki… -mondja Phil halkan.
-És még csak nem is tudtunk róla… -Vicky szemét könny futja el.
-Ami azt illeti… -szólal meg Phil- Stephen sejtette. Nem említette, hogy látott álmában?
-Elmeséltem neki, ezt is…
-Gyakran meséltél erről a visszatérő álmodról…aztán bemutattad Vicky-t, és mindannyian tudtuk, hogy ő az… -vág közbe Becca- Sokat beszéltünk erről.
Csend üli meg az asztalt, mindenki a gondolataiba mélyed.
-Nem gondolod, hogy békét kellene kötnöd vele? –szólalok meg végül
-Már késő… mondja Vicky halkan.
-Sosem késő.


A szél terhes sötét fellegeket hajszol a temető felett, az eső csendesen, vigasztalanul mossa a sírköveket. Egy nagy esernyő oltalmában állunk a sír mellett, Vicky pocakja már domborodik. Előttünk a fekete márványon cirádás, aranyozott betűk:
Ramona Chadwick Howard 1965-2017
Roderick Howard 1963-2019

Vicky a kőre teszi a kezét majd suttogni kezd:
-Szia apa…sajnálom, hogy így alakultak a dolgok…most már tudom, hogy szerettél…bántott, hogy sosem mutatod ki…hogy nem voltak apa-lánya beszélgetéseink…

Az eső csendesedni kezd, majd eláll.

-…jó lett volna több időt együtt tölteni…megtudni mit csinálsz… Haragudtam rád…hogy nem kaptam dicséretet semmiért...hogy megpróbáltad meghatározni mit csináljak. De már nem haragszom…remélem te sem haragszol… Dan meghalt…Deana meghalt és George bácsi tönkretette a céget…Dan meg akart ölni…de végül az mentett meg, akit férjemnek szántál…biztos te intézted így… Akárhogy is…ennek a kívánságodnak boldogan tettem eleget

Zsebkendőnyi rés támad a sűrű felhők között és napsugár tör át.

-Sajnálom, hogy nem lehettél ott az esküvőnkön, hogy nem ismerheted az unokáidat…de remélem látsz minket és örülsz… Szia apa…majd még eljövök…eljövünk.
Elindulunk, Vicky-t előre engedem, majd visszafordulok és biccentek a hideg márvány felé:
-Köszönöm, Mr. Howard!
Kéz a kézben sétálunk ki a temetőből, a felhők oszlani kezdenek, és kisüt a nap.


Fontos tudnod, hogy az itt megjelent szex történetek egyike sem valós, csupán a fantázia szüleménye. A sztorik olvasók által lettek beküldve, az oldal szerkesztői ezek tartalmáért nem vállalnak felelősséget.

Olvasd el a többi sztorit is:
Pornó a vonaton
A mocskos nagyi
A feleségem egy rongy
Extázis
Gimis kurvák kalandjai
Alkalmi szex
Vallomás
Megszopattam egy kurvát
Első anál fisting
Leszbikus Mónika
Meztelen nők


Ajánló

Szextörténetek
Vad Erotikus sztorik
Erotikus történetek
Szex - Gif
MILF pornó
Duci nők XXX
Celeb Sex

Címkék:betti Szub 16 éves Szex Cigany


Főoldalra - Asztali verzió