Hetero történetek

Hirdetés


Figyelem,felnőtt tartalom


18
Ez az oldal szexuális, erotikus tartalmú írásokat és képeket tartalmaz.
Ha nem múltál még el 18 éves,akkor kérlek hagyd el az oldalt.

Ide kattintva kijelentem, hogy elmúltam 18 éves, valamint beleegyezek a sütik (cookie) használatába.


Történet beküldése



Erotikus emlékek




Nem emlékszem arra a napra, amikor elkezdődött. Sok fontos problémát kellett megoldanom akkoriban: milyen ajándékot veszek a legjobb barimnak, hogyan mondom meg a tancinak, hogy a matekverseny helyett inkább a mazsorettes lányokkal szeretnék próbálni, és hogyan veszem rá aput, hogy még a szülinapom előtt megvegye nekem az új ipodot. Aznap nem anyu jött értem, hanem a szomszéd néni, azt mondta a szüleimnek hirtelen el kellett utazniuk ezért pár napig ő vigyáz majd rám. Kicsit megijedtem - Rékának is hasonlót mondtak, amikor meghalt a nagymamája, de szerencsére kiderült, hogy csak a munkájukról van szó. Apám volt a mi kis erdélyi városkánk legnagyobb bankjának az igazgatója, anyukám pedig főkönyvelőként dolgozott ugyanott.
Három nap múlva anyukámat hazaengedték. Nagyon szomorú volt a 15. szülinapom, csak kettesben ünnepeltük, senkit nem hívhattam meg. A suliba Réka azt mondta, hogy a szülei el sem engedték volna hozzám. Hirtelen mintha letakartak volna minket egy üvegburával, mint amikor egy légyre ráborítod a poharad. Egyedül maradtunk, rokonaink nem éltek, a barátaink, ismerőseink már meg sem ismertek. A tavaszi vakáció után a suliba se mentem vissza. Április 20-án a rendőrség eljött anyukámért is. Egyedül maradtam. A szomszéd néni sem akart befogadni, ideiglenesen a helyi árvaházban "helyeztek el". Sokat sírtam, de legalább megint korombéliek között lehettem. Többségük egész kedvesen bánt velem és a gondozók is rendesek voltak. Később tudtam meg, hogy apám vette fel a kapcsolatot azzal a német jótékonysági egyesülettel, mely teljesen felújította az árvaházunkat.
A többit az internetről tudtam meg, persze a teljes igazság soha nem derült ki. A szüleimet megvádolták, hogy több mint 2 millió eurót sikkasztottak. A pénz soha nem került elő. Olvastam viszont egy olyan cikket is, mely szerint az egész ügy hátterében egy bukaresti cég állt, melynek igen fura kapcsolatai voltak a világ alsóbbik részével. Mivel az EU kötelezte Romániát, hogy legalább egy picit komolyabban vegye a korrupciós, pénzmosásos ügyeket, ez a cég bajba került. Szerették volna a pénzük "mocskosabbik" részét apám bankjában pihentetni egy ideig. Ő azonban ebbe nem egyezett bele. És ekkor váratlanul kiderült a sikkasztás, a bank vezetése meg az aligazgató kezébe került. Ami fura volt - legalábbis nálunk - hogy az ügyészség rekord sebességgel dolgozott. Apámat 5, anyámat, mint bűntársat 3 év börtönre ítélték. Természetesen fellebbeztek, sőt az is szóba került, hogy az egész pert áthelyezik Kolozsvárra, ... de ... de apám ekkor öngyilkos lett a börtöncellájában. Anyám nem folytatta tovább a harcot. Elfogadta az ítéletet. Maradtam én. Pontosabban mentem. Nem maradhattam tovább "otthon" a "hatóságok" az "áthelyezésemet" tartották "célszerűnek".
Szerdán jöttek értem. Két pasi egy benzinszagú furgonnal. Beültettek hátra, ordibáltak egy sort, hogy miért van ilyen sok csomagom - csak két bőröndöm és egy táskám volt - aláírták a papírokat és elindultunk. Az egész nem tartott egy félóránál tovább. 30 percem volt búcsút venni attól a helytől, ahol felnőttem. Minden elvesztettem. Annyira jó lett volna lefeküdni, elaludni és nem kelni fel soha többé.
Az út hosszú volt és unalmas, a rádióban egymást váltogatták a focimeccsek, így még aludni sem tudtam, mert kísérőim egymást túlordítva bizonygatták, hogy miért olyan szar mostanában a Steaua. Közben beesteledett, elhagytuk Brassót, átkeltünk a Kárpátokon és folytattuk utunkat dél felé. Az autó lassított majd váratlanul megállt: - Most mehetsz a pisilni! - kiáltott rám a sofőr. Kikászálódtam a kocsiból, egy benzinkútnál álltunk. Bár nem kellett mégis elindultam az épület felé – az a pár perc, amennyit egyedül lehettem is sokat számított. Bent szóltak, hogy a WC bejárata hátul van, menjek oda. Benyitottam, először a hangot hallottam meg, a szemem lassabban szokott hozzá a kiégő neoncső vibráló fényéhez. Egy pasi támaszkodott, lehúzott gatyával a falnak, előtte egy miniszoknyás nő guggolt, trikója a földön hevert, percinges mellei fel s le mozogtok, ahogy teljes erőbedobással szopta a férfi vastag szőrös farkát. - Mi az, te is be akarsz szállni? - röhögte el magát a férfi. A kurva abbahagyta a szopást, felém fordult, és torz rekedtes hangon megkérdezte - Tetszik ugye? Gyere kislány nem bánod meg! Rémülten hagytam ott őket, életemben először láttam élőben ilyen dolgot, és bár az egész csak pár másodpercig tartott nem tudtam kiverni fejemből az arcát. A hatalmas karikás fekete szemeket, a szétkenődött rúzst, azt a vékony fehér csíkot, mely összekötötte a vörösre mázgált ajkakat azzal a ... nemi szervvel.
Már felkelt a nap, amikor megérkeztünk. Az intézet a fővárostól 20 km-re volt. Állítólag múlt század elején építette egy iparmágnás, akitől aztán elvették a kommunisták, és előbb pártüdülőt, később tüdőszanatóriumot, végül árvaházat csináltak belőle. Azután jött a forradalom és szokás szerint nem változott semmi. Kíváncsian néztem a hatalmas elvadult parkot, amely körülvette a kastélyszerű, tornyocskákkal és vízköpőkkel díszített méltóságteljes épületet. Nem álltunk meg a főbejáratnál, hanem egy kaviccsal felszórt mellékútra tértünk. Pár percnyi zötykölődés után egy szürkére festett, emeletes ház előtt álltunk meg. Nyílt az ajtó és egy öreg, fehér köpenyes nő jelent meg. - Ő az? - kérdezte - A papírjai megvannak? - Persze. - válaszolta a sofőr. Kihajigálta a bőröndjeimet az autóból, a nő kezébe nyomta a dossziémat és köszönés nélkül bevágva maga mögött az ajtót, elhajtott. Ott maradtunk kettesben, a szállingózó porfelhőben. - Engem Ancanak hívnak, most elmegyünk a doktor bácsihoz, és azután elmondom az itteni szabályokat.

Az orvosi rendelő, kicsi, sötét és fertőtlenítőszagú volt. A "doktor bácsi" jó ötvenes, elhízott, borostás férfi volt. Izzadtság és valamilyen olcsó kölni szagot árasztott. Olyan furán mozgott mintha részeg lenne, vagy legalábbis nemrég még részeg lett volna. Nyitott, szürkés köpenye alól kilátszott szőrös mellkasa.
- Hogy hívnak?
- Ráduly Krisztina
-Mi? Hogy írják azt hogy Ráduly? Betűzzed! Ti se tudtok normális neveket használni - dohogott félhangosan. - Hány éves vagy?
- 14-et töltöttem három hónapja.
- Ok. Vetkőzz le és állj a mérlegre. Teljesen! - ordított rám, amikor látta, hogy a bugyimat és melltartómat magamon hagytam. Nagyon szégyelltem magam, olyan undorító volt, amikor mellém állt, hozzámért, amikor megnézte a súlyomat és a magasságomat.
- Kicsit sovány vagy, de itt majd felhizlalunk - vigyorgott és belemarkolt a fenekembe. Felkiáltottam, de úgy tett mintha észre se venné - Feküdj fel az ágyra és tedd szét a lábadat. Megnézzük jártak e már abba a kis aranyos puncidba.
Engedelmeskedtem neki, pedig utáltam magam érte, olyan jó lett volna elküldeni a fenébe, akár belé is rúgni egy jó nagyot, de nem mertem. Egyedül voltam, nem volt ki megvédjen.
-Milyen szép szőke kislány - motyogta magában, miközben végighúzza kezét a testemen - Édes kis pofi, kicsit nagy a szád, de az nem baj ... sőt. A melleid lehetnének nagyobbak, majd megnőnek. A combod, és a feneked formás. Sportolsz valamit?
- Táncolok - nyögtem egyre rémültebben.
Látom még szűz vagy. A barátoddal csak pettingelni szoktatok?
- Micsoda? Nincs barátom.
- Milyen kár. Egy ilyen szépség csak úgy parlagon ... majd ... majd most veszek egy kis vért és mehetsz. Anca, az igazgatónő elmagyarázza a szabályokat.
Fellélegeztem, végre vége, megfogadtam, megfogadtam, hogy, akármilyen beteg is leszek többé ebbe a rendelőbe be nem teszem a lábam. Ennél rosszabb már nem jöhet. Tévedtem.

A szobám ... szobánk, mert már hárman laktak benne, kisebb volt, mint az otthoni konyhánk. A hely legnagyobb részét az ágyak foglalták el, volt még egy kis asztalka, két szék egy nagy szekrény és a földön kifakult szőnyeg. A falakat együttesek poszterei és nőket, férfiakat ábrázoló szex képek borították. Hiába volt nyitva az ablak a falak valamilyen furcsa, meleg, undorítóan édeskés szagot árasztottak. Leraktam a csomagjaimat és szusszantam egyet. Az első pillanat, az első benyomás a legfontosabb, most derül ki milyen lesz itt a következő három évem.
- Ez itt Laura - mutatott az ajtó melletti ágyon heverésző festett szőkeségre. A lány feltápászkodott és átölelt - Szia kislány, remélem jó barátnők, leszünk.
- Azt te csak reméled - vihogott az asztalnál ülő
- Kuss Madalina! - kiáltott rá az igazgatónő. Közben Laura újra elnyújtózott az ágyon. Barna bőréhez, fekete szemeihez nem illett a szőke haj, de ha neki ez tetszik... . Hosszú, fehér trikója nem csak telt melleit, hanem lába közének fekete háromszögét sem takarta el. Mozgása, viselkedése leginkább a benzinkúti nőére hasonlított, de tekintetében volt valami rejtélyes, igéző, ahogy rám nézet meztelenebbnek éreztem magam mint a doktornál.
Vele ellentétben Madalina vidám és egyszerű lánynak tűnt. Alacsonyabb és teltebb volt, mint én, de egyelőre a zsírszövetei még azokon a helyeken rakódtak le, melyeket annyira szeretnek megbámulni a fiuk. Két csattanós rúzsos puszit kaptam tőle, majd még mindig vihogva a fülembe "súgta" - Vigyáz Laurával mert ő nagyon, nagyon szereti a kislányokat.
- Hallgass már el! - szakította félbe az igazgatónő - Gyere ide Ramona. Mondtam már, hogy öltőz fel rendesen. Így nem mászkálhatsz itt.
- Miért? - feleselt - Ki látna meg?
- Akkor is! Ne mutogasd magad, mint egy kurva! - Ramona erre elmosolyodott. Velem ellentétben ő már igazi nő volt, magas és izmos testét csak egy parányi fekete tanga fedte. Szép volt, és mégse, vonásait mintha baltával vésték volna az arcába, minden túl harsány volt rajta. Orrába és köldökébe piercinget hordott, testét tetoválások borították. Ahogy közeledett, önkéntelenül hátraléptem egyet. Látva ijedt arcomat elmosolyodott és megragadta a vállamat.
- Ramona a szobafelelős. Ő majd elmond neked mindent az itteni szabályokról. - hadarta Anca és becsukódott mögötte az ajtó.
Leültem az ágyra és Ramona elhelyezkedett velem szemben. Megfogta a kezeimet és mélyen a szemembe nézett
- Tudjuk, hogy ki vagy és miért vagy itt - kezdte - nem örülünk egy új szobatársnak, de ha rendes leszel, akkor nem bántunk. Megérteted?!
- Igen - nyögtem.
- Nálunk kétféle törvény van: a hivatalos, amit ha nem tartunk be megbüntetnek és a miénk, amit ha nem tartasz be kicsinálunk. Reggel 8-kor kelünk, tornászunk, aztán van a reggeli, tanulás, délután szabadidő, este tévé, 10-kor lefekvés. Nem szabad inni, cigizni meg hasonlok. Elszökni nem nehéz, de általában elkapnak, tehát itt kell maradnod. Az intézetben most 26 csaj van, de neked csak rám kell, hallgatnod, mert én vagyok a főnök. És most jönnek az igazi szabályok: itt a szobába minden közös, ruhák, kaja, cigi, pia, mindent megosztunk egymás közt. Neked mi parancsolunk, és azt kell, tenned, amit mondunk. Ha bárkivel, bármi bajod van hozzám, fordulsz és nem Ancához, az a szegény hülye úgy sem ért semmihez. Eddig világos?
- Igen.
- Bármi furcsát látsz, vagy hallasz, kussolsz. Ami nem tartozik rád, az nincs. Pasival már voltál?
- Még nem.
- Gondoltam - húzta el a száját - pedig már elég jó nézel ki. Hány éves vagy, 15- 16?
- Még csak 15. Én...
- Mindegy - vágott a szavamba - itt úgy sincsenek faszok. Annának a négyesből van műanyag játéka, egy pakli cigiért kölcsön szokta adni.
- De honnan lehet itt...
- Van pénzed?
- Igen, a táskámba. 400 lej.
- Hűha! - kiáltott fel Madalina - Akkor most...
- Kuss! A pénzed is közös. Ideadod az egészet, nálam van a kassza. Néha kiengednek minket a faluba sétálni, akkor lehet bevásárolni mindenfélét. Aztán meg - habozott pár pillanatig - ha nincs más lehetőség egy kis szívességért a doktortól is, lehet kérni ezt - azt.
A következő két órában szobatársaim kipakolták a bőröndjeimet, és egyenként felpróbálták a ruháimat. Szerencsémre legtöbbjük Ramonának túl kicsi, Madalinanak túl szűk volt. Laura is csak immel - ámmal válogatott, szerinte olyan öregasszonyosak voltak.

Nem is lett annyira rossz. Az ebédnél megismerkedtem a többiekkel, az egyik beállt elém a sorba, de Ramona meglátta és hátrapenderítette. Erre mindenki békén hagyott. Igazából az unalom volt a legborzasztóbb az egészben. A délelőtt még eltelt valahogy, a suli például baromira egyszerű volt, majd megírtam a házi feladatainkat (az enyémet és a szobatársaimat) és kész. Estig semmi. Tévét nem néztem, a lányokkal nem tudtam miről beszélgetni, ha tehettem vagy a könyveim között, ültem, vagy a parkban sétáltam. Hamar rájöttem, hogy az árvaház két részből áll: a kastélyban van a mintarészlege, aranyos kis gyerekekkel - ide hozzák a külföldi vendégeket, ha ellenőrizni akarják mire is, költik itt az EU pénzét, és vagyunk mi többiek, akikkel legfeljebb a doktor bácsi "törődik".
Az egyik magányos sétámon váratlanul szembe találkoztam Laurával.
- Szia. Hát te?
- Mászkálok.
- Egyedül?
- Igen
- Mindig egyedül - hozzám lépet és megfogta a derekamat - ez nem jó.
- Miért? - kérdeztem, olyan közzel hajolt hozzám, hogy láttam arcának minden kis szépségét és hibája, ajkait, hibátlan fogsorát és csodálatos szemeit.
- Mert mi csak együtt maradhatunk itt meg. Te nem tartozol sehová. Ramona addig fog téged megvédeni, amíg van pénzed. Ha elfogy, mi lesz veled? El tudod képzelni, mi történik azokkal, akiket kiközösítenek?
- De mit tegyek? Segíts, kérlek. Én...
- Tudom. - suttogta - te egy rendes lány vagy mi csak ribancok.
- Én nem így gondoltam - tiltakoztam - Nem akarok senkit megsérteni.
- Ez az igazság. 26-an vagyunk itt és te vagy az egyetlen, aki még nem kefélt, a te szüleid rendes emberek voltak, a milyeink... Róluk jobb nem is beszélni. Normális esetben szóba sem állnál velünk, velem, de most...
- Veled mindig szóba állnák - szakítottam félbe, a szemeiből áradó vágy elborította agyamat, talán egy pillanatig tétováztam, aztán hagytam, hogy ajkaim megérintsék az övéit. Az első igazi csók az életemben átszakította a nevelésem által emelt hatalmas gátat. Miközben nyelveink kicsit ügyetlenül egymásba gabalyodtak én átöleltem és magamhoz szorítottam forró testét. Nem tudom meddig tartott, de ö volt az, aki kibontakozott a karjaim közül.
- Látod, kezdetnek nem rossz. De a többiekkel nehezebb lesz.
- Nem érdekel - átkaroltam és (hogyan is mertem) megsimogattam kemény fenekét - soha nem éreztem magam ilyen jól. Kívánlak.
- Hangosabban, nem hallom!
- Kívánom Laurát! - kiáltottam - Megőrülök, ha hozzámért! Nem érdekel semmi. Taníts, meg kérlek. Olyan akarok lenni, mint ti. Nagyon rossz magányosan. Egyedül.
Kézen fogva mentünk vissza a szobába. Ramona rám nézett és elmosolyodott, amikor meg Madalina rágyújtott egy cigire én is kértem tőle egy szálat. Büdös is volt, köhögtem is tőle, mire végére értem a fejem is megfájdult de azért sem hagytam abba. Másnap ujjra próbálkoztam, harmadnap jött a harmadik, a negyedik nap a negyedik és ötödik. Olyan megnyugtató volt, ülni Laura mellett, beszélgetni a nagy semmiről a többiekkel és fújni a mennyezet felé a füstöt.

Napról napra jobban éreztem magam. Elvesztettem a régi életem, de kaptam helyette egy újat, egy izgalmasabbat, egy szabadabbat. A suliba egyszer oszi órán a szabadságról beszéltünk. Akkor nem tudtam pontosan meghatározni mi is az, most már igen. Szabadnak lenni azt jelenti, élvezni lehet az életet, Laura csókjait, meztelen testedet, nem félni attól, hogy mi lesz holnap, nem szégyellni semmit, ami örömet okoz neked. Nem csak a testem lett nőiesebb, hanem a vágyaim is egyre nőttek. Világosabb pillanataimba - ezek általában hajnalban voltak, még jóval reggeli és velük járó vitamintablettáim előtt - furcsállottam, hogy a suliba alig érdekeltek az ilyen dolgok most meg csak Laura szemei, meg ... Madalina puha mellei, meg ... meg Ramona istennői teste jár a fejembe. Szégyelltem magam, hogy még szűz vagyok.



Véletlen szex történet:


A nõvérem és a keresztanyám


A nõvérem és a keresztanyám

Nagyon fiatal voltam, 12 éves, de testileg már elég érett. Koromhoz képest izmos testem - bár ennek atörténet szempontjából semmi jelentõsége - és nagy faszom volt ami akkor még nem a gyantázás miatt volt szõrtelen. Nappal különbözõ m....

Keri kaland Anitával


Történetünk egy kisvárosban játszódik. A város egy hegyen épült valahol a Dunántúlon. A hegy lábánál egy nagy tó volt. A hegyoldalban kisebb-nagyobb házak álltak. A hegy lábánál pár lépésnyire a tóparttól volt a környék leggazdagabb családjának háza. Nem is ház volt ez....

A Nagybácsi és fiatal srácok élvezete


Már férjnél voltam amikor az egyik alkalommal felmentünk egy harmadik emeleti lakásba ahol a férjem nagybátya lakott. Azért mentünk fel mert szólt segítsünk rajta nagyon beteg. Kiderült valahol megfázott és a láza is magas volt. Erre a férjem felhívta az ügyeletet és azok kijött....





Az erotikus történetek címkéi :
autista | lovas sex | kikötözött | nagyfarkú | német | buszos ribanc | bugyi nelkul | úttör | nagybácsi | trav | tortur | miért ne | fia anya | transzi | anyuval | gecis | felelek | tanárn | nászúzon | kör | amira | karfára | pornó forgatás | két sráccal | fotó |

Reklám



magyar szex

Kereső

Szex történet kereső


Ezeket olvastad már?


Szextörténet keresések



Az oldalra beküldött szextörténetek, erotikus, és pornográf történetek a felhasználóktól származnak, ezért a szolgáltató felelősséget nem vállal! Ha az oldalon jogsértő, vagy egyéb okból kifogásolható történetet, szexuális tartalmú írást találsz, akkor azt jelezd a szerkesztőknek, és eltávolítjuk.